Lehet,  hogy  hallottatok már olyan  emberekről, akik  elhagyták  Istent és  az  egyházat.  Ez gyakran  valaki miatt  történik, akivel  az  egyházban  találkoznak, aki  ahelyett, hogy  IStenhez  vonzaná  őket,  inkább  eltaszítja  őket.  Én ilyen  ember  voltam.

Máté  evangéliumában  olvashatjuk  Az Úr Jézus  szavait,  amit  a  vallásos , de  képmutató  farizeuosknak mond:   “Jaj nektek, farizeusok és írástudók, ti képmutatók! Fehérre meszelt sírokhoz hasonlíttok, amelyek kívülről szépnek látszanak, de belül tele vannak a halottak csontjaival s mindenféle undoksággal.”  (Mt  23:27

Könnyűezt  elképzelnünk  ma:  szép napsütétéses  nap,  szép  temető és   friss viragok  a  sírhelyen. De  ha  benézel  a sírbolt  alá,  ott  csontokat és  a  bomló  test  bűzét  találod. Az én életem  éppen  így nézett ki. Kívülről  nagyon  szépnek  látszott:  Sosem  cigiztem,  sohasem ittam  vagy  káromkodtam, és mindenki  azt  mondta, hogy :  “Ó!  Péter  olyan  kedves, oylan  jó!”  De időről  időre a  sírbolt  fedele felnyílt, és  akkor  azt modnták: Ó!  Péter!.....Mindenki  meglepődött,  én  pedig  szomorú voltam,  mert  tudtam ,  hogy  valami  baj  van  velem,  és  nem  tudtam, mit  kezdjek  vele,  és  azt is , hogy   az  bűn  volt.

Akkoriban  az  életemben  Isten  nagyon  fontos  volt  számomra, de  ugyanakkor  nagyon távoli  is -  úgy  tapasztaltam  meg  őt, mint  egy   hatalmas,  de  személytelen  erőt.

Így  éltem  egészen  addíg, mignem  egyetemre  mentem. Ott  a  kollégiumban oylan  diákokkal  találkoztam, akik  teljesen  másféle  módon  beszéltek  Jézusról -  úgy  tűnt, ők  személyesen  ismerik  Őt.  Beszéltünk  velük  arról,  hogy mit tett  Jézus  a kereszten,  hogyan  halt  meg  mindannyiunkért, és  hogy  hogyan  lkezelhetjük  a bűn  problémáját  a   mindennapi  életünkben.  Megértettem akkor, hogy  egy  döntés  előtt  állok, hogy  átadom-e  az életemet  Jézusnak és  elfogadom-e  őt  Megváltómnal és  Uramnak. Ekkor  elkezdtem  olvasni a Bibliát és  pár hét  múlva  úgy  döntöttem, befogadom  Jézust  a szívembe  egy   roved  imádsággal.

Pár   hónap  múlva  változásokat  vettem  észre  az  életemen. Az Úr  Jézus  elkezdte  kitisztítani  a sírboltot, ami a szívem   volt  és elkezdett  megváltoztatni  engem.  Ez  a  foylamat  még  ma is tart. A  másik  nagyon  folnots  változás,  ami   történt  ekkor,  az  , hogy  mostmár  Jézus  a  legjobb  barátom.  Nem   láthatom  őt,  nem is  hallom,  de  tapasztalom a  jelenlétét és  tudom, hogy  sose  hagy  el  engem. Azt  szeretném, ha  ezt  a fajta  kapcsolatot  tapasztalhatnátok  meg  mindannyian  Krisztussal!

Attól  a  naptól fogva,  Isten  használ engem arra, hogy  sokakat  Hozzá és  az  egyházhoz  közelebb  hozhassak.  Ma már  az életemnek  célja  és  jelentősége  van. 

Köszönöm.