Szabadság. Azt hiszem nagyrészt ez jellemezte az életemet. Egy szegény és agnosztikus (olyan ateista aki nem tudott semmit Istenről, ezért nem is érdekelte és nem is hitt benne) családban nőttem fel. Szüleim munkásemberek és bár jól neveltek minket, kevés dologra köteleztek. Bátyámmal már gyerekkorunkban nagyrészt azt csináltunk, amit akartunk. Amit akkor még nem értettem, hogy ez a „szabadság” éppen az ellenkezőjét fogja okozni az életemben: rabságot.

Tizennégy éves koromra katonai kollégista lettem a szolnoki Repülőgép Műszaki középiskolában, s a látszat ellenére még szabadabb. Közben a bandámmal diszkókba, bulikba jártunk, ittunk, és még egy okkult szerepjáték klubba is beléptem. Az elmémet ezek foglalták le. A pornográfia is fiatalon az életem része lett. De hát miért is ne? Elvégre szabad voltam és boldog. Látszólag. Csak azt nem tudta senki, hogy amikor egyedül voltam, akkor tudatosult bennem igazán, hogy nem tudok kitörni a saját vágyaim, gondolataim és akaratom hálójából... nem tudok megváltozni: Önmagam rabja voltam.

Vadászpilóta akartam lenni, de hamar kiderült, hogy nem elég jó hozzá a szemem, így soha nem lehetek már az. Ez tovább növelte a keserűségem. 1994-ben egy angol tábort hirdettek a Honvédség keretein belül, ahol amerikai tanárok tanítottak, akik keresztények voltak. Nagyon érdekelt az angol, ezért jelentkeztem, de a tábori létszám, melyért a Honvédség fizetett katonai diákoknak, hamar megtelt.

Mivel saját zsebből kellett volna fizetnem a tábor díját, inkább lemondtam róla, azonban az iskolámból jelentkező hét másik diák összedobta a pénzt! Ez a változás nem csak nekem okozott meglepetést, hanem kicsit a tábor szervezőinek is. Érkezésemkor kiderült, nem számítottak arra, hogy eljövök… emiatt kerültem egy szobába Todd-al, a táborvezetővel, aki az első perctől olyan szeretettel és elfogadással volt irántam, amilyet még nem tapasztaltam egy kapcsolatomban sem, se barátokkal, se a szüleimmel.

Szinte azonnal összebarátkoztunk és sokat beszélgettünk. Beszélt nekem Jézusról, és hogy elsősorban miatta jött Magyarországra is. Elmondta, hogy Jézus maga Isten, Ő teremtett engem és azt akarja, hogy megismerjem Őt. Jézus azt is mondta magáról, hogy Ő az igazság és emiatt igazi szabadságot tud adni.

Napokon át beszélgettünk Istenről. Egyik este megnéztünk egy filmet Jézus életéről. Ekkor összeállt bennem a kép. Azt már éreztem, hogy rab vagyok, de most megértettem, hogy elsősorban a bűn rabja vagyok lelkileg, fizikailag és érzelmileg. Ez abban nyilvánult meg, hogy Istentől elszakadva nem töltöm be életem célját, haszontalan és hamis dolgoknak élek és nem találok igazi, múlhatatlan örömet és békességet. Jézus az egyetlen, aki meg akar és meg is tud szabadítani!

Imádkoztam és kértem Istent, hogy bocsásson meg, tegyen szabaddá a bűneimtől és vegye kezébe az életemet. Bár nem éreztem semmit, de tudtam, hittem, hogy az életem azonnal más irányba fordult. Hamar céltudatos lettem. Kezdtem tanulni mit jelent valóban szabadnak lenni. Kezdtem elhagyni a haszontalan dolgokat és kicserélni az életem hazugságait az igazságra. Erőt kaptam arra, hogy végre először ne képmutató módon, hanem Isten igazsága szerint éljek!

Az életem persze nem lett küzdelem nélküli. Naponta érnek és térnek vissza dolgok, amelyek rabláncra akarnak verni, de tudom, hogy már szabad vagyok arra, hogy ne a hazugságokat higgyem el, hanem Isten igazságát!